Nem is olyan régen Zimbabwe rossz okok miatt szerepelt a hírekben. A politikai instabilitás, az állam által szponzorált faji alapú osztályharc és a hiperinfláció mind-mind egy felborult ország előidézője volt.
Gyorsan előre a jelenre, és a kép teljesen ellentétes. A képviseleti demokrácia visszatérésével politikai stabilitás uralkodik az országban, a társadalom kevésbé megosztott, mint a csúcson volt, és a gazdaság fellendült.
Noha a politika és a szociológia nem a mi feladatunk, érdekes, hogy miután 800-ban elérte a 2020%-os+ éves inflációt, az országot éppen a Világbank dicsérte az alapgazdasági fundamentumok erőteljes fellendülése érdekében.
Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan érte el ezt Zimbabwe, mélyrehatóan elmélyülünk a makroökonómiában, hogy többet megtudjunk.
1. Az elveszett évek – 1997-2009
1.1 Szerény kezdetek
– Zimbabwe – GDP növekedési trend
Zimbabwe, korábban Rhodesia, egy tengerparttal nem rendelkező dél-afrikai ország, amely 1980-ban a többségi uralmat elérte az uralkodó fehér kisebbség és a többségében fekete őslakosok közötti hosszú polgárháború után.
A háborút lezáró Lancaster House-egyezmény a hatalmat a feketék többségére ruházta át, miközben megőrizte a fehér földbirtokosok szabadságjogát, akik generációs lakosként afrikaiaknak vallották magukat, és úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza Nagy-Britanniába.
A következő 17 évben az ország viszonylagos stabilitást élvezett politikai és társadalmi szempontból, bár folytatódtak a gazdasági fellendülés és a visszaesés ciklusai, ami jellemző az elsődleges javakra nagy mértékben támaszkodó fejlődő országokra. Így az ásványi anyagok és termények nemzetközi árai határozták meg az ország relatív gazdasági teljesítményét, vagy a visszatérő aszályt, amely súlyosan hátráltatta az élelmiszertermelést.
1.2. Fekete november 1997
1997 novemberében egy súlyos részvénypiac összeomlás, a gyenge gazdasági lábnyom hatalmas polgári zavargásokba torkollott. A súlyos gazdasági nehézségek ellen küzdők kulcsfontosságú szereplői az ország polgárháborújának veteránjai voltak.
Itt fontos megemlíteni, hogy ekkor már 17 éve volt hatalmon az akkori elnök, Robert Mugabe úr. Mint a lázadók formális vezetője, aki a csatatéren harcolt és elérte a többségi uralomhoz vezető politikai rendezést, széles körben elismert személyiség volt.
Vezetése alatt a háborús veteránok feladták a fegyvert, és jelentős erőfeszítések történtek a gazdasági apparátusba való visszailleszkedésük érdekében, de az ország erőforrásaihoz képest korlátozott sikerrel.
Mugabe elnök ekkor a gyenge pozícióból és a saját hatalmi bázisának vélt fenyegetéséből jelentette be gazdasági segítségnyújtási program a háborús veteránok megnyugtatására. A gond csak az volt, hogy a program a GDP 3%-ába kerülne egyszeri bónusz formájában!
1.3 Zavaros 98 és 99
Az országnak nem volt pénze a bónusz kifizetésére. Ugyanezt először egy illetékkel próbálták előteremteni, amelyet az üzleti szféra hevesen ellenzett.
Ezután hitelfelvételbe kezdtek, ami nyomást gyakorolt a zimbabwei dollárra. Az ország pénzügyei továbbra is kimerültek, mivel 1998-ban csatlakozott a második kongói háború többnemzetiségű kampányához. 1999 aszályt hozott, és az államadósság-kötelezettségek hivatalos nemteljesítését hozta.
1.4. Földreform
A gazdasági összeomlás nyomán és hatalmas politikai felfordulásra utalva a kormány elterelte a tömegek figyelmét egy földreform-törvény kezdeményezésével, amelynek értelmében a fehér telepesek birtokában lévő földeket vissza kellett osztani a fekete gazdáknak. Tömeges zavargások következtek, a fehér telepesek elmenekültek az országból, a nemzetközi elítélés pedig maga az ország elleni szankciókhoz vezetett.
A gazdaságra gyakorolt hatás pusztító volt, mivel a szankciók kiszárították a közvetlen külföldi befektetések kilátásait. Másrészt a mezőgazdasági termelés zuhant, mivel a fekete gazdáknak nem volt eszközük vagy szaktudásuk a nagyüzemi gépesített gazdálkodáshoz, és helyette az alacsony hozamú önellátó gazdálkodáshoz folyamodtak.
Ennek az az oka, hogy a legtöbb földet erőszakosan elrabolták, és az új fekete „tulajdonosok” nem rendelkeztek megfelelő dokumentációval a megközelítéshez. bankok forgótőkét.
1.5. Hiperinfláció
A szankciókból eredő gazdasági kibocsátás csökkenése és az erőszakos földreform hatása tovább rontotta az államháztartást. A kormány kölcsönt vett fel, amit tudott, de nagyrészt pénzt nyomtatott.
Ennek hatása az volt, hogy 2004 és 2009 között az ország mély hiperinflációs spirálba került, és egyes becslések szerint az infláció 6,600%-on tetőzött. A zimbabwei dollár minden hitelét elvesztette, és a kormány árszabályozáshoz folyamodott. Ez csak súlyosbította a problémát, mivel a lakosság az informális gazdasághoz folyamodott.
2. A dollárosodás évtizede
2.1. Első lépések
2009-ben a parlament három politikai pártja megállapodott a Nemzeti Összetartozás Kormányának felállításáról, amely fájdalmas gazdasági reformokat hajt végre, miközben abban reménykedett, hogy a politikai egység és stabilitás ideális környezetet teremt a gazdaság helyreállításához.
Az új kormány első lépése 2009 februárjában volt, amikor legalizálta a devizaügyleteket a hazai gazdaságban. A hatás az volt, hogy 2009 áprilisára a zimbabwei dollár hitelét vesztette, és teljesen felfüggesztették. Az amerikai dollár lett a kormányzati tranzakciók hivatalos pénzneme.
2.2 Kezdeti hatás
Ennek a lépésnek a hatása rendkívül pozitív volt. Megfordult az infláció, stabilizálódott a bankrendszer és beindult a gazdasági növekedés. Ennek azonban negatív következményei is voltak:
- Az emberek továbbra is bizalmatlanok voltak a bankokkal szemben, és tőkéjüket az informális gazdaságban tartották, ami továbbra is megterhelte az államháztartást, és a kormányt felosztó-kirovó helyzetbe kényszerítette.
- Ennek a rendkívül magas kamatlábak további hatása volt, mivel a bankoknak nem volt elegendő tőkéjük ahhoz, hogy hitelt nyújtsanak, és segítsék a gazdaság kerekeit.
- Míg az amerikai dollár hivatalos fizetőeszközként működött, nem felelt meg minden olyan követelménynek, amelyre egy monetáris rendszernek szüksége van. E kérdések közül a legfõbb a pénzverés vagy a kis címletek problémája volt. Aprópénz hiányában a lakosság kénytelen volt a dél-afrikai randérméket elfogadni. A jelentések óvszer, mobil műsoridő és édességek cseréjére is utalnak.
- Az ország nem exportált eleget ahhoz, hogy állandó dolláráramlás jöjjön be a növekedésért. Emiatt a lakosság nem hivatalos alapon más pénznemben kereskedett, ami hamisításhoz vezetett.
2.3. Még több ugyanazon hiba
A 2013-as választásokat követően, amelyeket a széles körben elterjedt csalással kapcsolatos vádak zavartak, Robert Mugabe pártja egyértelmű többséget szerzett, miután elnökké választották. Sajnos ugyanazok a hibák folytatódtak:
- Gyorsított politika a gazdaság őshonosítására vonatkozóan, amelynek értelmében minden vállalkozásnak legalább 51%-ban feketék tulajdonában kell lennie, ami növeli a bizonytalanságot és elriasztja a befektetéseket;
- A közszolgálat megkétszerezése, hogy munkahelyeket biztosítsanak egy olyan környezetben, ahol az államkassza nem tette lehetővé ezt az elkötelezettséget. A végeredmény az lett, hogy néhány évvel később jelentősen csökkenteni kellett a közszolgálat létszámát.
- Különféle kísérletek a zimbabwei dollár újbóli bevezetésére a szükséges bizalomépítő intézkedések nélkül. Az eredmény több bizonytalanság és nagy feketegazdaság volt, és továbbra is az amerikai dollárt használják hivatalos fizetőeszközként.
2.4. Kínai nyitányok
Ez idő alatt nem veszett el minden. A Mugabe-kormány az amerikai szankciók folyamatos nyomása alatt máshol keresett gazdasági támogatást, és bizonyos mértékig sikerült is.
Ez elsősorban a zimbabwei ásványokba, mezőgazdasági és idegenforgalom ágazatokban. Az eredmények biztatóak, mind a 3 szektorban javulás mutatkozott.
Ezek azonban nagyjából marginális fejlesztések egy egyébként hatalmas problémához. Valójában ez felkeltette az a félelmet, hogy az ország gyakorlatilag kínai gyarmattá válik.
3. Csillogó remény
3.1. Éles gazdasági fellendülés
Mivel a világ egészében zárlat alatt áll, a zimbabwei gazdaság súlyosan megszenvedte a koronavírus-járványt. Tekintettel azonban az elsődleges áruk termelői pozíciójára, az ország vagyona azonnali felfutását tapasztalta.
Mint a Világbank, a gazdaság 5.8%-kal nőtt 2021-ben a 6.2-as 2020%-os zsugorodást követően. A felhozott okok érdekes olvasmányt tesznek lehetővé:
- A GDP növekedését a mezőgazdasági és ipari szektor fellendülése vezette. Tudjuk, hogy a földreform és a bénító szankciók mindkét szektort tönkretették. A kínaiaktól kértek segítséget az itteni gyógyuláshoz, amit a lökhárító betakarítások segítettek.
- Az infláció lassulása a szigorú monetáris politika miatt. A magas kamatlábak és szakpolitikai intézkedések segítettek megállítani az inflációt a 838-as 2020%-ról 60-re 2021%-ra.
- A Kormány ugyanakkor felelősségteljes fiskális politikával igyekezett a lehetőségeihez képest élni. A múltbeli túlkapások egyikét sem pártfogolták, a fejlesztési kiadásokat finanszírozták.
- A megnövekedett export és a munkavállalói hazautalások segítették a fizetési mérleg helyzetét. Itt általában két erő játszik szerepet. Az egyik, a COVID-19 válságot közvetlenül követően, amikor a világ termelése visszatért az internetre, nagy volt a kereslet az elsődleges áruk, különösen az ásványok iránt. Ez segített a zimbabwei gazdaságnak, ahogy a kereslet és az árak emelkedtek. Másodszor, a bezárások miatt a külföldi munkavállalókat elbocsátották, és a hazatérést választották, így a hazautalások volumene magasabb volt.
- A koronavírus elleni védőoltás megfelelő szintje lehetővé tette a gazdaság működését anélkül, hogy a bezárások miatti fennakadásokra lett volna szükség. A kínaiak itt is rendkívül segítőkészek és nagylelkűek voltak.
3.2. Leckék
Zimbabwe uralkodó elitje történelme során úgy tűnik, hogy megkérdőjelezte a hagyományos gondolkodást. Ezt a hatalmon lévők azon vágya vezérelte, hogy meghosszabbítsák uralmukat a lakosság nagyobb jólétének rovására. A legrosszabb az, hogy az 1970-es években létező forradalmi gondolkodásmóddal továbbra is visszaélnek drasztikus következményekkel.
Vegyük például a háborús veteránok 1997-es bónuszát. Ahelyett, hogy engedtek volna követeléseiknek, bölcs dolog lett volna új választásokat kiírni, hogy az ehhez hasonló kérdéseket egy szélesebb politikai diskurzus részeként kezeljék.
Ugyanez vonatkozik a meggondolatlan és rosszul végrehajtott földreformra is. Sokkal jobb ötlet lett volna olyan szövetkezetek létrehozása, amelyek ösztönözték volna a föld közös tulajdonát, miközben lehetővé tették volna a fejlett gépesített gazdálkodási módszerek folytatását.
Hasonlóképpen, a nemzetközi elszigetelődést a kormány kitüntetésként üdvözölte. A valóság az, hogy ha nem lennének a kínaiak, egy még véresebb polgárháborúba bomlottak volna szét.
Ismétlem, ennek a bejegyzésnek a feladata nem politikai kommentár. Nem lehet azonban visszafogni, ha kijelentjük, hogy a gazdasági döntéshozatalt nem szabad a politikának befolyásolnia. A közgazdasági elméletekkel átitatott megalapozott döntéshozatal mindössze egy év alatt megmutatta eredményeit Zimbabwéban. Ez súlyos vád azok ellen, akik korábban a gazdaságot irányították.
3.3. A jövő
Noha a Zimbabwéből érkező hírek az utóbbi időben pozitívak, komoly kockázatok vannak, amelyek továbbra is fennállnak. Az alacsony bázishatások megszűnésével változatlanul lassul a GDP növekedése a következő években.
Ugyanakkor a jelenlegi nyersanyag-szuperciklus és az ebből eredő gazdasági lassulás ismét hatással lesz az ország exportkeresletére, és nyomást gyakorol az amúgy is törékeny kilábalásra. Az ország továbbra is a kínaiaktól, mint fő kereskedelmi és befektetési partnerétől függ, és nemzetközi elszigeteltségének nincs vége.
– Legfrissebb inflációs adatok – Reserve Bank of Zimbabwe
Zimbabwénak biztosítania kell, hogy ne ismételje meg a múlt hibáit.
A mai napig nem tért vissza a nemzeti valutához az uralkodó bizalomhiány miatt.
Ezt a bizalmat újra ki kell érdemelni. Ellenkező esetben az ember okozta gazdasági katasztrófa folytatódik.
Hagy egy Válaszol